Egy fura nap

3. Kedves Naplóm

Mikor leértem a nappaliba, láttam, hogy ott várakozik egy fiú. Gyorsan felfutottam Alicehez.
- Alice, Alice! Gyere gyorsan!- kiabáltam.
- Mi történt?- kérdezte ijedten.
- Egy vérfarkas van a nappaliba!
- Ó, nyugi. Az csak Jacob- mondta nyugodtan.
- Milyen Jacob?- kérdeztem zavartan.
- Jacob olyan vérfarkas féle.
- És ti beengedtek a házatokba egy kutyát?!
- Muszáj. Bella és Renesmee barátja. De amúgy honnan tudtad, hogy vérfarkas?
- Nem nehéz kitalálni. A vérfarkasok bűzlenek.
- Ó, szóval te már találkoztál párral.
- Hát mondhatni. Öhm...bocs, hogy zavartalak ezzel a dologgal. Inkább bemegyek a szobámba- mondtam, majd elköszöntem Alicetől.
Bementem a szobámba, de még itt is éreztem azt az ázott kutyaszagot, ami a nappaliból jött. Fél óra után már nem bírtam. "Inkább elmegyek vadászni"- gondoltam, majd azzal lementem az emeletről, de el is felejtettem, hogy Jacob még a nappaliban van.
- Öhm...heló- mondtam zavartan.
- Szia. 
- Emily vagyok.
- Én meg Jacob. Te valamilyen vendég vagy itt?- kérdezte Jake.
- Hát igazából az új tag.
Jake egyszerre elkomolyodott. Gondolom azt gondolta, mint minden vérfarkas "De jó egy újabb vérszívó".
- Ha megbocsátasz én éppen vadászni indultam.
- Emberre?- kérdezte Jake gyanakvóan.
- Nem. Állatra. Én is állatvérrel táplálkozok, mint Cullenék- mondtam, majd kimentem az ajtón. Igazából nem is vadászni mentem, csak egy kicsit körül akartam nézni az erdőben. Mikor visszaértem már senki nem volt a nappaliban, de a bűzt még mindig éreztem. Nem tudom, hogy Cullenék hogyan tudnak itt élni ilyen szagban. Hirtelen meghallottam, hogy valaki az ajtót nyitja. Carlisle volt az.
- Szia Emily- köszönt.
- Szia Carlisle.
- Hallom itt volt Jacob.
- Igen. Összeismerkedtünk egy kicsit. Bár az ismerkedés egy kicsit túlzás.
- Értem. Esme mondta, hogy levelet írok a Volturinak az érkezésedről?- kérdezte Carlisle.
- Igen még tegnap.
- Ne félj. Biztos nagy örömmel fogják fogadni a hírt. Addig is szeretném, ha ez mindig nálad lenne- mondta Carlisle, majd egy karkötőt nyújtott át, amin a Cullen címer volt. - A kéz a hitet, az oroszlán a bátorságot, a háromlevelű lóhere pedig az öröklétet jelenti. 

- Köszönöm. Ez nagyon szép. Mindig rajtam lesz.
Azzal Carlisle felment a dolgozószobájába én pedig a sajátomba. Fél óra múlva kopogtak az ajtómon. Alice volt az.
- Szia Emily. Bejöhetek?
- Persze- mondtam.
- Ma délután rajzolgattam és egy gyönyörű ruha jött ki a sok vonalból és pontból. Erről jutott eszembe, hogy mi lenne, ha divattervező lennék, de mivel te is szereted a divatot arra gondoltam, hogy talán csinálhatnánk együtt ezt a dolgot. Mit szólsz hozzá?
- Hú! Szóhoz sem jutok. Én mint divattervező? Nem is tudom.
- Na lécci. Nagyon szeretném- végül Alice addig könyörgött, amíg bele nem egyeztem. - Remek. Holnap neki is látunk a ruhák tervezésének és a többinek. Máris elmondom a többieknek- azzal Alice leszaladt a nappaliba.

Folytatjuk....

Kedves Naplóm: 1. napom Cullenéknél

2. Kedves Naplóm

Miután beköltöztem a Cullen házba elmentem vadászni. Reggel mikor beléptem az ajtón Esme szaladt oda hozzám.
- Carlislenak ma be kell menni dolgozni, nekem pedig be kell ugranom a városba Renesmeenek venni ezt-azt. Bella és Rosalie is velem jönnek. Edward, Emmett és Jasper elmennek vadászni, de Alice itthon lesz. Ha valami segítség kellene, neki szólj. 
- Rendben, köszönöm Esme- mondtam, majd Esme kiment a garázsba és Belláékkal együtt elindultak a belvárosba. Eközben én felmentem a szobámba kipakolni a ruháimat. Miután befejeztem a pakolást, Renesmee bekopogott. 
- Ki az?- kérdeztem.
- Renesmee vagyok. Bejöhetek?- mondták az ajtón túl.
- Persze, gyere csak. 
- Ezt neked csináltam- majd egy fonott karkötőt nyújtott át. 

- Köszönöm.

- Szívesen- mondta, majd kiment az ajtón. Feltettem a karkötőt, majd meghallottam, hogy Esme kocsija begördült a garázsba. Gyorsan lefutottam hozzájuk.

- Sziasztok. Ti már haza is jöttetek?- kérdeztem.

- Igen. Rosalienak már nem volt sok kedve a vásárláshoz- mondta Bella.

- És mit vettetek?- kérdeztem.

- Mindjárt megmutatjuk csak had menjünk be- mondta Rose.

Bementünk a nappaliba. Lepakolták a szatyrokat és egyesével megmutatták a ruhákat.

- Renesmeenek egy fekete-fehér csíkos pólót vettünk. Rose vett magának egy fehér pólót és egy lila zakót, Esme pedig egy inget Carlislenek. Neked is venni akartunk valamit, de nem tudtuk eldönteni, hogy 3 póló közül melyik tetszene.

- Nem baj. Majd máskor én is veletek megyek. 

Ez idő alatt a fiúk is visszajöttek a vadászatról. 

- Sziasztok. Ez a sok szatyor, hogy kerül ide?- kérdezte Edward és eközben adott egy csókot Bellának.

- Kicsit vásárolgattunk- mondta Bella.

- Azt látjuk- mondta Emmett széles vigyorral, majd odament Rosaliehoz.

- Carlisle még nem ért haza?- kérdezte Esme nyugtalankodva.

- Még nem láttam ma- mondtam.

- Biztos elment vadászni. Mindig munka után szokott- suhant le Alice az emeletről.

- Akkor megvárom itt- mondta Esme. Mindenki felment a szobájába. 

- Emily! -kiáltott utánam Esme, amikor már a lépcsősor közepénél jártam.

- Igen?

- Carlisle mondta, hogy holnap levelet fog írni a Volturinak az érkezésedről.

- Az érkezésemről?

- Igen. Most már te is a klánunkba tartozol. 

- Rendben- mondtam, majd felmentem a szobámba. Egész este azon gondolkoztam, hogy hogyan fogja fogadni a Volturi az új klántagot, vagyis engem. Másnap mikor lementem az emeletről egy ismerős szagot éreztem.

Folytatjuk...

1. Kedves Naplóm: Családfa

1. Kedves Naplóm

Tegnap bemutatkoztam nektek,  most pedig a családtagjaimat szeretném bemutatni. Kezdeném Bellával. Mintha csak a nővérem lenne. Nagyon sok mindenben értünk egyet.

Aztán itt van Alice. Vele szinte már a legjobb barátnők vagyunk. Nagyon szereti a divatot, ahogy én is.

Itt van még Carlisle és Esme. Ők pótolják a szüleimet. Nagyon szeretnek és mindenben támogatnak. 

A kicsi Renesmee. Mintha csak a húgom lenne. Remélem, ha kicsit nagyobb lesz én lehetek, majd a keresztanyja. 

Ott van még Rosalie, Jasper, Emmett és Edward. 

Nos ez lenne az én családom. 

folytatjuk....

Prológus:

A nevem Emily Jensen és vámpír vagyok, már több mint 120 éve. A szüleim -Peter Jensen és Julia Jensen- már régen meghaltak. Azóta folyamatosan a Cullen család után kutattam és meg is találtam őket. Azonnal befogadtak és be is költöztem a Cullen házba. 

Sok barátom lett, azonban a vérfarkasok engem is vérszívó szörnyetegnek tartanak. Carlisle-ra úgy tekintek, mintha az apám lenne, Esme-re pedig, mintha az anyám. Renesmeet nagyon szeretem. Mintha csak a kishúgom lenne.  Ezt a naplót azért vezetem, hogy ti is megismerjétek a mi (nem)hétköznapi életünket :)