9. Kedves Naplóm
- Hablatyolj a többieknek az képességedről. Engem nem érdekel- mondta közömbösen. Éreztem, hogy nem nagyon akar velem beszélgetni, de én mindenképp ki akartam deríteni, hogy mi baja velem.
- Én nem ezért jöttem. Engem nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam meg az erőmről- mondtam. Rosalie felhúzta a szemöldökét. Nem volt meglepett. Inkább...dühös.
- Pedig kiélvezhetnéd. Most körülötted forog a világ. Mindig csak rólad áradoznak- ez tényleg így volt. Hallottam, hogy a többiek rólam motyognak.
- Rosalie. Fogalmam sincs, hogy mit vétettem ellened, de nagyon sajnálom- mondtam lehajtott fejjel, mint egy kisgyerek, akit éppen leszidnak és így akarok megmenekülni a büntetéstől.
- Én nem haragszok rád. Emily én irigyellek téged- mondta Rose nyugodt hangon.
- Miért?- kérdeztem meglepetten.
- Az életed miatt. A tiéd tökéletes. Az enyém nem. Az volt, de elvették.
- Az én életem nem....tökéletes. Hiszen...a szüleim meghaltak az átváltoztatásom után 4 évvel.
- Nem tökéletes?! Nézz magadra. Gyönyörű vagy, különleges képességgel rendelkezel.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyit szenvedtem az életben. Semmi okod nem lenne irigyelni engem. Neked nem olyan volt az előző életed, mint az enyém- azzal megfogtam magam és bementem a házba. Felmentem a szobámba és egész este ott voltam. Reggel mikor leértem a nappaliba, Alice szaladt oda hozzám.
- Na készen állsz?- kérdezte izgatottan.
- Mire is?
- Ma van a 121. születésnapod. Arra gondoltunk, hogy...á majdnem elfecsegtem- mondta Alice, azzal az ajtó felé kezdett rángatni.
- Hé. Lassíts egy percre. Ez nagyon kedves tőletek, de én nem szeretnék bulit.
- Akkor már késő visszamondani a tortát.
- Mi?- kérdeztem zavartan, azzal Esme jött ki a konyhából egy nagy tortával a kezében.
folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése