A titok, most már nem titok

8. Kedves Naplóm

- Biztos nem gondolod át még egyszer az ajánlatomat? Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben- folytatta Aro.
- A válaszom megmásíthatatlan- válaszoltam.
- Hmm...Milyen kár- mondta Aro, majd Alec felé fordult. Alec értette Aro arckifejezését és előhívta a birtokában lévő, fekete, sötét ködöt. Láttam, ahogy rám irányítja. Már készen álltam, hogy minden érzékszervemet elveszítsem egy percre. Azonban hirtelen előtűnt a ködből egy fekete köpenyes, fekete hajú vámpírszolga. Santiago volt az. Felemelt a földről, majd eldobott Cullenéktől. Mindezt pár másodperc alatt. Mikor feltápászkodtam a földről, láttam, hogy felém tart.

 A nagy ijedségben nem tudtam, hogy mit tegyek. Nem hagyhatom, hogy legyőzzön. Mikor odaért hozzám, egy gyors mozdulattal megfogtam a nyakát és mélyen a szemébe néztem. A szemgolyója befeketedett, majd újra normális lett. Használtam a képességemet. Az uralmam alá került. Most már bármit is mondtam, teljesítette azt. Az uralmam csak akkor vész el, ha én, vagy a befolyásolt meghal. 
- Mit parancsolsz?- kérdezte Santiago alázatosan. Eközben mindenki minket nézett. Csodálkoztak. Mindketten felálltunk és visszamentünk Cullenékhez. Santiago szorosan mellettem ment. 
- Nos. Én úgy gondolom eleget láttunk- mondta Aro nagy mosollyal.
- De mi lesz Santiagoval?- kérdezte Caius dühösen. Aro legyintett a kezével. Caius már olyan dühös volt, hogy inkább hátat fordított mindenkinek és visszaindult Olaszországba. A többi testőr és szolga követte őt. Mikor már csak mi maradtunk, kérdezgetni kezdtek. 
- Ezt hogy csináltad?- kérdezte Bella.
- Öhmm...adottság. Carlisle nem mehetnénk haza?- kérdeztem. Carlisle bólintott. Mindnyájan hazamentünk a Cullen házba, a farkasok, pedig bementek az erdőbe. 
- Mégis hogy csináltad ezt?- kérdezte Bella kíváncsian.
- Már mondtam. Adottság.
- De ilyen nincs is- hitetlenkedett.
- Az tuti, hogy most a Volturi megijedt. Nagyon durva voltál- mondta Emmett. Az utolsó mondatát kissé elnyújtotta. Elmosolyodtam. Tetszett, hogy büszke volt rám. Rosalien láttam, hogy dühös. Miközben mindenki mindent kérdezgetett, én Rosaliet figyeltem. Még mindig nem sikerült kiderítenem, hogy miért ilyen dühös rám. Kimentem hozzá a teraszra és ott beszélgettünk.

folytatjuk...